A női test ábrázolása az őskortól napjainkig

A következőkben valami olyasmivel próbálkozom meg, ami tulajdonképpen lehetetlen. Ezért a maximalista feldolgozás helyett, inkább az ésszerű mellett döntöttem. Abból a világtörténelmi folyamatból (ami szerintem erős ciklusos jelleget mutat) szeretnék megragadni egy összképet, amely a női test művészi ábrázolása körül zajlott. Pillanatképeket fogok mutatni az emberiség történelméből. Onnantól, hogy főemlőssé küzdötte ki magát, egészen napjainkig. Innen is láthatjuk, hogy a nő örök téma.

Minden kép külön bejegyzést érdemelne, hisz nagyon nagy nevek fognak feltűnni, de mégse szeretnék sokat beszélni. A célom kifejezetten csak a női test megjelenítésének globális, össztörténelmi mérlegelése. Így csak ezekről igyekszem  majd írni.  Valószínűleg ki fogok hagyni pár lényeges alkotást, de nézzétek el nekem, az én időm is véges.

Kezdjük is az emberi fejlődéslétra alján, az őskorban.

A nő egyenlő a termékenységgel. Mellesleg érdekes párhuzamot mutat a barokk korral, majd látni fogjátok. Az egyedüli érdekesség még, amit megosztanék, hogy egy régészeti teória szerint nem véletlen a tárgyak alakja. Úgy gondolják, annyira kapcsolódott a termékenységhez, hogy a terhes nők ezt a vaginájukba csúsztatva “hordták”.

A szép nő ugyebár kopasz és parókát hord ma is!?

Az ókori indiai történet szerint az emberek nem ismerték a szerelem művészetét. Ám amikor Shiva és Káli szeretkezett, egy ember kifigyelte ezt (sajnos már nem emlékszem a nevére) és lehozta a szexualitást az emberek világába. Ugyebár ez a kámaszutra.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy a Krétáról előkerült kígyós istennő, a kedvenc kisszobrom.

Ehhez meg csak annyit, hogy a Pallasz Athéné szobor másolata megvan kicsiben. Itt pihen a polcomon. Még a Meteorák tövében vásároltam egy görög kereskedőtől. Elég sokat alkudoztunk, de végül csak nálam kötött ki  a mű.

A görögök alkotásait legtöbbször római másolatban ismerjük, és sajnos nem maradtak fenn igazán nagy festészeti nő ábrázolások.

Itt tűnik el először a meztelen nő, s jelenik meg a szűznő ábrázolása.

Külön érdekesség a fekete-madonna.

A Mona Lisa mosolya elkerülhetetlen. Talán az egyetlen festmény a világon, amit mindenki ismer. Egyesek szerint a vonalak mögött Leonardo önarcképe látható. Mellesleg érdekes, hogy a korban csak az embereket nem ábrázolták meztelenül, míg az istenek nyugodtan pucérkodhattak. Jó példája ennek Aphrodité, aki amúgy Uranosz véréből született, amikor a fia (Kronos) levágta a az apja falloszát. Ez is érdekes összefüggésekhez vezet.

A barokk, visszatérés az őskor nőideáljához. Hát nem különös? Én azt is megkockáztatnám, hogy nem ez a kor egyetlen eleme, ami hasonlít az őskorhoz. Amúgy ép aktuális, úgyhogy ajánlom mindenkinek a figyelmébe Botero mestert, akinek a Szépművészeti Múzeumban van kiállítása. Én ott voltam a megnyitón és személyesen is láttam a művészt (csak, hogy dicsekedjek egy picit).

Bernini Szent Teréz elragadtatása szintén az egyik kedvenc szobrom. Egy angyal, ráadásul zefír (azaz tüzes angyal), egy nyílvessző és extázis. Véleményem szerint eléggé erotomán alkotás.

Én jobban kedvelem a romantika irodalmát, így a kor nagy nő ábrázolásaként Puskin Anyeginjából emelném ki, Tatjanat. Aki esetleg még nem olvasta, erősen ajánlom.

A dolgozó nő képe, amely mai szemmel nézve kissé utópisztikus és sztereotipikus, de ez nem mindig volt így. Furcsa, hogy ezelőtt leginkább csak a görögöknél jelent meg a téma. Nos hát igen, a realizmus olyan jeleneteket tár az emberek elé, amire azelőtt nem igazán voltak kíváncsiak. Amúgy én nem vagyok oda a korszakért.

Érdekes Degas balett táncos mániája, bár még mindig érthetőbb, mint Gauguin tahiti női.

Az előbb említett Gauguin ugyebár.

Számomra is nagy meglepetés volt, hogy Van Gogh tulajdonképpen nem fest nőket. Összesen ezt a hármat találtam tőle.

Kedvenc korszakom. Egyszerűen zseniális, amit csinálnak. Talán ez a stílus volt a legnagyobb hatással rám.

A Fantasy stílusnak a leggyakoribb eleme talán pont a nő, annak is az erotikus ábrázolása. A képeken mellesleg Boris Vallejo művei láthatóak.

Szerintem a stílus két legpornográfabb festménye, az itt láthatóak. A bal oldali címe “Fogoly” (akinek nem esett volna le, egy hatalmas pénisz látható a képen), a jobb oldalié pedig “Születés”.

Íme Louis Royo, aki az egyik kedvenc festőm. Imádom a sötét tónusú képeit, a maguk borongós hangulatával. Ő is nagy hatással van a művészetemre.

Fura ezeket a képeket itt látni, de én úgy vélem a hentai korunk egyik nagy művészeti stílusa, ráadásul tömve van nőábrázolásokkal. Természetesen lehet velem vitatkozni.

Egy másik nagy kedvencem Fred Einaudi. Ő az a típusú művész, akit nem boncolgatok, egyszerűen csak annyit szoktam rá mondani, hogy “beteg, de tetszik”.

Jöjjön az internetes dömping, és éljen a devianart, mint modern publikálási fórum.

És mint minden rendes művésznek, nekem is van egy perverzióm, így következzenek; a dohányzó nők.

Az összefoglalás végére érve nem igazán tudok nagy következtetést levonni. A női ábrázolások a kor szellemével változtak, s ha meg akarnám magyarázni miért, akkor az egész művészettörténelmet, világtörténelmet kéne elemeznem. Mindenesetre én még mindig úgy érzem, hogy egy hatalmas témáról van szó, de reményeim szerint sikerült ebből átadnom valamit. Na és te mit gondolsz?